Szörnyen hosszú – tárgyilagos, és szerencsére pártpolitikától mentes – cikk, de bizton állítom, hogy évek óta az egyik legfontosabb, legérdekesebb, amit neten olvastam.
Rólunk szól. Egy olyan generációról, akit cserben hagyott a társadalom, miközben látszólag oly idilli életünk van, amilyenről a szüleink még csak nem is álmodhattak annak idején. Ambivalens érzések, gondolatok, kérdések ezreit veti fel – olvasása közben szerencsésnek és egyben mélységesen szerencsétlennek is érzem magam, hogy ebben a közegben kell valahogy érvényesülnöm, esetleg még önmegvalósítanom is.
Miért is van az, hogy sokan már huszonévesen tesznek a munkájukra és fellengzősen védik a magánszférájukat, míg mások már pályakezdőként is munkamániásokká válnak, és ennek következményeképp a 25-35 évesek közt miért teljesen átlagos generációs tünet a kiégés?
Társadalomtudomány, technokratizmus, identitáskeresés, elidegenedés, munkaerőpiaci anomáliák, atipikus foglalkoztatás, munkánkhoz és szabadidőnkhöz való fura kapcsolatunk, socialmedia kérdései, komplex írásban, változatos aspektusokból:

Forrás: tldr.444.hu , 2021.01.10.
Forrás: https://tldr.444.hu/2021/01/10/fiatal-felnottek-akiknel-a-kieges-az-alapallapot
