Nem akarok belemenni a kutatási eredményekbe, a szakmai okoskodásokba. Felesleges. Itt életekről van szó. Férfiak életéről, és közvetetten a családjukról, párjukról, gyerekeikről… Mert a súlyos munkahelyi burnout tünetek elsősorban a 30-50 év közötti férfiakat érintik. (Egy következő bejegyzésemben írok majd arról is, a nők miben és hogyan élik meg másképp a kiégést.) De beszéljenek most a férfiak a saját történeteikről.
A TE SZTORID IS KÖZTÜK LEHETNE?!
Gábor, 35 éves, gazdasági vezető egy multinál
Mikor 28 évesen a céghez kerültem, nagyon felpörögtem. Jó fizu, izgalmas feladatok, fiatal csapat. Végre bizonyíthattam, hogy én is vagyok valaki. Három év alatt értem el a vezetői pozíciót, volt pár jó évünk, de az utóbbi két évben totál kimerültem érzelmileg. Rengeteget túlóráztam, extra projekteket is bevállaltam, amit a menyasszonyom nem nézett jó szemmel. Családot terveztünk, de nem sok időt töltöttünk együtt, mert gyakran még esténként és hétvégére is hazahoztam a munkát. Azt hittem, büszke arra, hogy jól keresek és menő állásom van. De minderre ráment a kapcsolatunk, egyszerűen eltávolodtunk egymástól. Mikor szakítottunk, annyit mondott, nem vagyunk már lelki társak, mert azt sem tudom, mi zajlik a fejében, a szívében. Pedig nekem ő volt az igazi. A munkám nem ért meg ennyit, de már nem tudom visszaforgatni az időt.
Roland, 31 éves, IT fejlesztő, scrum master
Kissrác koromtól kezdve az volt az álmom, hogy az IT szektorban dolgozhassak. Sokáig szerencsésnek éreztem magam, hogy ez mára ilyen keresett szakma lett. Legutóbb 2,5-szeres bérért váltottam munkahelyet, ami elsőre paradicsomi állapotnak tűnt. Gyakran éjjel is dolgozom, ha a projekt megkívánja, de olyan is volt már, hogy le se feküdtem és 48 órán át ültem a gép előtt és toltam ezerrel a melót. A kollégáim szerint egy robot vagyok. Ezzel csak egyetlen baj van, hogy már nem csak a kollégáim, hanem a barátaim és a feleségem szerint is. Van egy fél éves kisfiunk, de nem tudok segíteni az altatásban, mert hulla fáradt vagyok, vagy haza se érek fürdetésre, altatásra. Ha haza is érek, akkor sincs már türelmem a kisbabánkhoz. Félek, hogy ha így folytatom, nem tudok jó apja lenni a fiamnak. Nem tudom, hogyan változtathatnék az életemen.
András, 36 éves, mérnök, osztályvezető
Mikor kineveztek a cégnél osztályvezetőnek, már 5 éve dolgoztam a mérnökségen gyártás-tervezőként, most 45 mérnök munkájáért felelek. Óriási a nyomás rajtunk, folyamatos fejlesztések, új termékek stb. De nem is ez a legnehezebb, hanem az emberekkel bánni. Nem gondoltam, hogy ennyire húzós lesz. Éjszakánként nem tudok aludni, állandóan forgolódom, csak a munkán és a beosztottaim ügyein agyalok. Folyton jönnek az ügyes-bajos problémáikkal, amik úgy érzem, lassan maguk alá temetnek. Mióta vezető lettem, mintha már nem is közéjük tartoznék. Néha úgy érzem, azt sem tudom, miért csinálom. Merre tartok? Hova tovább? Egyáltalán mi értelme ennek az egésznek?
Gáspár, 38 éves, területi képviselő
12 éve csinálom ezt. Napi 4-500 kilómétert simán levezetek, a kocsim hátsó ülésére dobálom a hamburgeres, pizzás dobozokat. A csúcsforgalomtól már totál kivagyok. Néha legszívesebben belehajtanék az előttem tötymörgő kocsi seggébe. De volt, hogy idegesen bemutattam egy fószernek, utána meg az autópályára felhajtva 10 kilóméteren át paráztam, hogy a következő kanyarban elémhajt és büntetőfékezik egyet. Pedig nem voltam mindig ilyen. Az első években még élveztem a munkám. Sok emberrel találkozok, volt idő, hogy tényeg szerettem az ügyfelekkel kontaktálni. De valahogy úgy vettem észre, hogy az utóbbi évben megutáltam az embereket. Unom a felszínes dumákat meg udvariaskodni a hülye partnereknek csak azért, hogy megtarsuk a gyümölcsöző üzleti kapcsolatot. Már nem érdekel a siker. Nem tudok örülni egy új üzletnek. Nem tudok örülni a jutalékemelésnek, sem az év végi extra bónusznak. A feleségem szerint fel kellene mondanom és valami újba kezdeni. De ezzel az idegeimre megy. A legutóbbi karácsonyi céges bulin úgy érzetem magam, mintha én lennék Grinch. Undok voltam a kollégáimmal, de még a főnökkel is. Ő hiába próbál motiválni. Utálom azt a férfit, aki most vagyok.
Imre, 42 éves, banki treasurer, befektetési tanácsadó
15 éve dologozok Treasury-n, az utóbbi években 4 banknál is megfordultam, egyre magasabb pozícióban. Mostanra már tényleg marha jól keresek, igazából mindenem megvan. Saját lakás a belvárosban, 3 évente új autó, a legújabb iPhone, Macbook stb. A részvénypiac meg olyan, amilyen. Ezt a munkát csak az bírja idegileg, aki szereti a pörgést és képes helytállni az állandó hajszoltságban. Akkor szoktam egy munkanapomon lecsukni a laptopom, mikor az amerikai tőzsde este 11 körül bezár. Mostanában viszont már a kriptotőzsdén is pörgök, az meg éjjel-nappal, hétvégén is nyitva van. Egyszerűen nem tudok kikapcsolni. Általában napi 3-4 órát alszom. Most nincs barátnőm. Mindig van valaki, de semmi komoly. Úgy érzem, nem tudok a nőkkel miről beszélgetni. A legrosszabb a nyári szabadság. 2 hét kötelező szabi, de azalatt nem tudok mit kezdeni magammal. Akkor is a tőzsdén lógok, csak otthon. Agglegény leszek? Vagy már az is vagyok?
Gergő, 29 éves, marketingmenedzser
Egy kis start up céget alapítottam még 6 éve az egyik haverommal, mára 11-en dolgozunk a csapatunkban. A piac sokat változott az utóbbi időben, az online marketing, a social media rengeteget fejlődött és muszáj lépést tartani a vevők elvárásaival. Emellet folyton új és új ügyfeleket kell felkutatni, akik elhiszik nekünk, ahogy a többszáz kis marketing ügynökség közül pont velünk érdemes üzletelniük. Annyira beleuntam már ebbe a dologba. Bár nagyon változatos a szakmánk, nincs két egyforma ügyfél, nincs két egyforma projekt, én mégis kiábrándultam az egészből. Ugyanazok a poénok, ugyanazok az ötletek, csak kicsit újragombolva, újrafésülve, feltunningolva. Szánalmas. Pedig ezt a céget én találtam ki és pont olyan, amilyennek megálmodtam. A kollágáim halál jó fejek, olyanok vagyunk mint egy család. De nekem sosincs nyugtom, folyton cseng a telefonom. Szeretnék végre két olyan egybefüggő hetet, amikor nem jut eszembe a cégem és nyugodtan végignézhetek pár filmet vagy sorozatot a net TV-n. Vagy leugorhatok a tengerre egy kicsit lazítani és nem parázok azon, mi lesz a hétfői meetingen, hogyan állnak a srácok a folyamatban lévő kampányokkal. Ilyen nem volt az elmúlt 6 évben.
Kiégés hatása az egészségre
Számos tanulmány vizsgálta a munkahelyi stressz hatását, megerősítve azt a feltételezést, hogy a pszichoszociális stressz a munkában a szívérrendszeri és más betegségek előfordulásának magasabb kockázatával jár, különösen a férfiak körében. A munkahelyi stressz egészségre gyakorolt hatásairól való tudás sokat fejlődött az elmúlt évtizedek során, a fejlődés alapját a munkahelyi stressz elméletek megalkotása és azok empirikus tesztelése jelentette.
Miért kell a stresszel és a kiégéssel foglalkozni?
- mert 1990 óta megkétszereződött a stressz alapú megbetegedések száma.
- mert az alkalmazottak kórházi ápolásának 70 – 90%-a stressz alapú.
- mert a depresszió 1920 óta minden generációval megduplázódott.
- mert a kezeletlen stressz veszélyesebb kockázati tényező a rák és az
infarktus kialakulása szempontjából, mint a dohányzás vagy
a magas koleszterinszintű ételek fogyasztása. - mert az emberek 75%-a pszichoszomatikus tünetekkel fordul orvoshoz.
- mert a dolgozók 1/3-a szenved magas vérnyomás betegségben.
- mert a pandémiás helyzet minden embert próbára tesz.
Mit érezhetsz a kiégés határán?
- fizikai és érzelmi kimerültség
- kiábrándultság, depresszió jellegű kedvtelenség
- motivációvesztés (nem tudsz lelkesedni nem csak munka, hanem más dolgok iránt sem)
- emberiszony, tömegiszony
- másokhoz – kollégákhoz, ügyfelekhez, családtagokhoz – való kapcsolódás nehézségei
- alvásproblémák
- étkezési, emésztési zavarok (elhízás vagy súlycsökkenés, vagy pl. gyomorfekély)
- kikapcsolódás nehézsége (nem tudsz pihenni, hiába lenne alkalmad)
Ha úgy érzed, hogy téged is fenyeget a kiégés veszélye, olvasd el ezeket a cikkeimet is:
Coachingban támogatást kaphatsz ahhoz, hogy megküzdj a fenyegető kiégéssel.
Ez nem csak a munkádra, hanem az egész életviteledre pozitív hatással lehet.
Kérj segítséget! Mert van segítség!
A történetek szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.
A képek forrása Pixabay.
SkillTréning 