Számoltam. 10 ügyfélből átlagosan 8,5 esetben a felsővezetők 40-50 év közötti férfiak, vezérigazgatók, ügyvezetők, osztályvezetők, vállalkozók. Amikor cégük, csapataik fejlesztésén dolgozunk, megkerülhetetlen, hogy ők is szembesüljenek bizonyos dolgokkal. Hiába terjedt el a coaching az üzleti világban, a 40-es férfiak még mindig különösen óvatosan közelítenek ehhez a módszerhez. Nem arról van szó, hogy ne lenne rá szükségük, de sokan félnek beleállni egy folyamatba.
Eddigi tapasztalataim alapján 5 okot már biztosan be tudok azonosítani:
1. Elidegenedtek önmaguktól és az érzéseiktől
A társadalmi elvárások hosszú évtizedeken át azt sulykolták nekik, hogy az érzelmeknek nincs helye az üzleti életben. Megtanulták elnyomni, racionalizálni vagy éppen túlzott kontroll alatt tartani őket. Egy coaching folyamat viszont éppen azt kéri tőlük, hogy kapcsolódjanak önmagukhoz, és ez gyakran ijesztő lehet elsőre.
2. Nem akarnak szembesülni a tökéletlenségeikkel
Sokan ebben a korban már komoly szakmai sikereket értek el, és nehezen viselik, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezték. Egy coaching-beszélgetést viszont ritkán lehet előre megtervezni, hiszen pont az a lényege, hogy spontán tükröt tart: rávilágít a vakfoltokra, a belső bizonytalanságokra, az elakadásokra. Aki ezt fenyegetésként éli meg, az inkább tudatosan kerüli az ilyen helyzeteket.
3. Az önbecsülésük alacsonyabb, mint amilyennek mutatják
A külvilág sikeres, magabiztos vezetőként látja őket, de belül sokan küzdenek azzal, hogy valóban elég jók-e. Ha valaki nem biztos önmagában, akkor a coachingot nem lehetőségként, hanem lelepleződésként éli meg: „Mi van, ha kiderül, hogy valójában nem is vagyok olyan kompetens, mint gondoltam?” Az inkompetenciától való félelmet pedig ebben a korban már sok férfi nem meri átkeretezni és átfordítani kihívásokká, mint ahogy huszonévesen tette. Épp ellenkezőleg, retteg tőle.
4. Félnek a kontroll elvesztésétől
A vezetőknek nehéz döntéseket kell meghozniuk, helyzeteket kell uralniuk és a coaching pont ezt a kontrollérzetet bolygatja meg. A folyamat során nem ők diktálnak, nem ők mondják meg kapásból a tutit, hanem kérdéseket kapnak. Olyan elgondolkodtató kérdéseket, amikre még nincs azonnali, kész válaszuk. Ez sokuk számára kényelmetlen terep.
5. Dominanciával kompenzálják belső bizonytalanságukat
Egyes vezetők úgy hiszik, erőt csak azzal demonstrálhatnak az üzleti életben, ha mindig irányítanak, ha mindig kemények maradnak és nem mutatnak gyengeséget. A coaching viszont pont azt hívja elő, hogy az önismeret és a sebezhetőség nem jelent feltétlenül gyengeséget, hanem erőforrás is lehet. Ehhez azonban először le kellene tenni a páncéljukat…
+1: Mert nincs rá idő – vagy ez már csak inkább egy kifogás?
Az egyik leggyakoribb érv: „Nincs rá időm.” De a valódi kérdés nem az idő, hanem a prioritás. Vajon miért nehezebb időt szakítani egy mély, önreflexív folyamatra, mint egy új üzleti stratégiára? Lehet, hogy nem is a coaching az ijesztő, hanem az, amit feltárhat? Érdekes, ha valaki az életközepi válsága kellős közepén egy szívinkfartus után kerül hozzám, annak hirtelen mégiscsak lesz ideje coachingra… Pedig talán van más, könnyebb út is az önismerethez, mint kimerülésig hajtani magukat…
A HR persze sokszor küldené a felsővezetőt is coachingba, mert érzik, hogy jót tennének neki ezzel. De ő nem akar jönni: “én jól vagyok úgy, ahogy vagyok! Bezzeg a többiek, a beosztottaim! Pfff… na őket muszáj fejleszteni!…” – Tipikus hozzáállás. Önámítás a köbön… Ha vezetőként ilyen gondolataid vannak, akkor először szerintem gyere Te coachingba és majd utána beszélgethetünk a beosztottjaidról is… El is mondom majd , hogy miért gondolom így.
SkillTréning 