9 mentális blokk, ami visszahúzza a sportolókat

Sportolókkal dolgozva újra és újra ugyanazt látom: sokszor nem az a fő kérdés, hogy valaki tehetséges-e, vagy fizikailag rendben van-e, hanem az, hogy mi történik benne fejben, amikor igazán számít a teljesítménye. Mert edzésen sok minden működik. Téthelyzetben viszont egészen más arcát mutatja ugyanaz a sportoló. Valaki túlgondolja, valaki befeszül, valaki széthajtja magát, valaki egyszerűen eltűnik fejben a kritikus pillanatban.

Sokáig azt éreztem, hogy ezekre a jelenségekre a sportolók általában túl egyszerű címkéket kapnak. „Gyenge fejben.” „Szétesik nyomás alatt.” „Lusta.” „Túl izgulós.” Csakhogy ezek a mondatok nem segítenek. Nem visznek közelebb ahhoz, hogy a sportoló megértse saját magát, és pláne nem adnak kapaszkodót ahhoz, mit kezdjen ezzel a problémával.

Pont ezért kezdtem el rendszerezni azokat a tipikus mentális működésmódokat, amiket újra meg újra láttam sportolóknál. A célom az volt, hogy legyen egy olyan érthető, gyakorlatban is használható térkép, ami segít nevén nevezni azt, ami sokszor csak egy rossz napnak, formaingadozásnak vagy megmagyarázhatatlan visszaesésnek tűnik.

Így született meg a MIND.9™!
A Mentális blokkok és irányítási dinamikák teljesítményállapot-modellje

Erre a megközelítésre azért van szükség, mert amíg nem látod tisztán, milyen mentális állapotba csúszol bele nyomás alatt, addig nagyon nehéz rajta változtatni. Ha viszont felismered a saját mintádat, már nem csak sodródsz benne, hanem elkezded érteni, miért veszted el a fókuszt, miért lassulsz le, miért feszülsz túl, vagy miért kapcsolsz ki pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rád.

Ezt a modellt azért alkottam meg sportmentáltrénerként, hogy a sportoló végre ne csak érezze, hogy valami nem oké, hanem értse is, mi zajlik benne.

A következőkben végigmegyünk a MIND.9™ modell mindegyik típusán, és megnézzük, miért pont ott helyezkednek el a körábrán, ahol. Vagyis milyen két mentális dinamika között ülnek, és ez hogyan jelenik meg sportolóként a mindennapjaidban?

1. Túlgondoló

Halogatás és kontroll között

A Túlgondoló azért ül a halogatás és a kontroll között, mert fejben folyamatosan próbálja bebiztosítani magát. Sokszor addig elemez, addig pörgeti a lehetőségeket, amíg már késő lesz lépni, és ebből könnyen lesz halogatás. Kívülről úgy tűnhet, mintha csak óvatos lenne, belül viszont gyakran attól fél, hogy rosszul dönt, hibázik, vagy kellemetlen helyzetbe kerül. A túlgondolás mögött ezért nagyon sokszor kontrolligény húzódik meg. Ha mindent előre átlát, akkor biztonságban érzi magát. Csakhogy sportban ritkán van idő mindent előre végiggondolni, ezért ez az állapot lassítja a reakciót, elveszi a spontaneitást, és épp azt a fajta ösztönös játékot nyomja le, amire meccshelyzetben a legnagyobb szükséged lenne.

2. Kontrollmániás

Kontroll és maximalizmus között

A Kontrollmániás sportoló számára a kontroll egyfajta biztonsági háló. Azt érzi, hogy ha mindent kézben tart, pontosan tudja, mi történik, és minden úgy megy, ahogy eltervezte, akkor kisebb az esély a hibára. Innen már csak egy lépés a maximalizmus, mert a kontroll sokszor arra szolgál, hogy a teljesítmény minél közelebb legyen az elképzelt tökéleteshez. Ez a típus nehezen viseli a kiszámíthatatlanságot, a váratlan hibát, a csapattársak pontatlanságát vagy a meccs kaotikus pillanatait. Gyakran magas színvonalon teljesít, mert fegyelmezett, alapos és következetes. Közben belül folyamatos feszültség dolgozik benne, mert a sport lényege részben pont az, hogy soha nincs teljes kontroll, és ezt a bizonytalanságot nagyon nehezen engedi meg magának.

3. Túlhajtó

Maximalizmus és túlpörgés között

A Túlhajtó sportoló fejében általában az fut, hogy mindig lehet még többet tenni. Ha elég jó akar lenni, akkor többet kell dolgoznia, többet kell vállalnia, keményebben kell nyomnia, és nem lazíthat. Itt látszik a kapcsolata a maximalizmussal: a belső mérce nagyon magasan van, és ritkán érzi azt, hogy most már rendben van, amit csinál. A másik oldalon viszont ott van a túlpörgés, mert a túlzott hajtás hosszú távon felborítja az egyensúlyt. Ez a típus sokszor nem veszi észre időben, hogy már nem fejlődésből dolgozik, hanem kényszerből. Kívülről elkötelezettnek látszik, ami részben igaz is, de belül könnyen sodródik kiégés, sérülésveszély vagy tartós mentális kimerülés felé.

4. Hiperaktív

Túlpörgés és túlzott arousal/éberség között

A Hiperaktív sportoló tele van energiával, impulzussal, mozgáskésztetéssel, ötlettel és sokszor nyers lendülettel is. Ez első ránézésre előnynek tűnik, mert dinamikus, intenzív és sok helyzetben robbanékony tud lenni. A gond ott kezdődik, amikor ez az energia túlpörgéssé válik, és már nem a teljesítményt szolgálja, hanem széthúzza a fókuszt. Innen nagyon közel van a túlzott izgalmi állapot, vagyis az, hogy az idegrendszer túl magas fordulaton kezd működni. Ilyenkor nehezebbé válik a figyelem megtartása, a kivárás, a higgadt döntés, és megnő az impulzív hibák száma. Ez a típus gyakran nem azért csúszik szét, mert nincs benne elég energia, hanem mert túl sok van benne, és nem tudja jól mederben tartani.

5. Túlizguló

Túlzott arousal/éberség és érzelmesség között

A Túlizguló ott helyezkedik el, ahol a magas izgalmi szint találkozik az érzelmi reaktivitással. Az idegrendszere nagyon gyorsan felmegy magas fordulatra, és ez a testi tünetekben is megjelenhet: befeszülés, kapkodó légzés, gyomorideg, remegés, beszűkülő figyelem. A másik oldalon az érzelmek is gyorsabban átveszik az irányítást, vagyis a helyzetet nem csak észleli, hanem túl is reagálja. Ezért fordul elő gyakran, hogy edzésen jóval stabilabb, meccsen viszont látványosan visszaesik. A túlizgulás mögött sokszor ott van a megfelelési vágy, a hibától való félelem vagy az, hogy túl nagy jelentőséget ad az adott helyzetnek. Ilyenkor a sportoló tudása nem tűnik el, csak éppen nehezebben fér hozzá, mert a test és az érzelem túl nagy helyet foglal el a rendszerben.

6. Hangulatfüggő

Érzelmesség és irányvesztés között

A Hangulatfüggő sportoló teljesítménye erősen függ attól, éppen milyen belső állapotban van. Ha jó napja van, energikus, magabiztos és összeszedett, akkor simán hozhat nagyon erős játékot. Ha viszont rosszabb kedvben van, fáradtabb, csalódott vagy feszült, akkor gyorsan elveszítheti a fókuszt. Ezért ül az érzelmesség és az irányvesztés között. Az érzelmei könnyen befolyásolják, az irányvesztés pedig abban jelenik meg, hogy hiányzik a stabil belső keret, ami rosszabb állapotban is megtartaná. Ilyenkor nem a feladat, a rutin vagy a tudatos fókusz vezeti, hanem az aktuális hangulata, és emiatt a teljesítménye kiszámíthatatlanabbá válik.

7. Belső konfliktusos

Irányvesztés és demotiváció között

A Belső konfliktusos sportoló egyik része menne előre, a másik része viszont húzza vissza. Gyakran teljesít, dolgozik, jelen van, közben mégis van benne valamilyen mély bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy ezt valóban akarja-e, a saját útját járja-e, vagy csak visz valamilyen külső elvárást. Ezért kapcsolódik az irányvesztéshez, mert a belső iránytűje nincs teljesen a helyén. Ugyanakkor közel van a demotivációhoz is, hiszen hosszú távon nagyon nehéz lelkesedni valamiért, amivel kapcsolatban belül kettősség van. Az ilyen sportoló sokszor nem látványosan omlik össze, inkább hullámzik, visszalép, önszabotál, vagy furcsa módon pont akkor nem tud odatenni mindent, amikor a legfontosabb lenne. A probléma gyökere gyakran az önazonosság kérdése: vajon ez tényleg az én utam, vagy csak csinálom, mert régen elindultam rajta?

8. Alulmotivált

Demotiváció és passzivitás között

Az Alulmotivált sportoló sokszor nem tehetséghiánnyal, hanem belső hajtóerő hiányával küzd. Itt a demotiváció azt jelenti, hogy nincs igazán mély, személyes kapcsolata azzal, amiért csinálja. Lehet, hogy edzésre jár, teljesít, jelen van, de belül nincs meg az a fajta belső tűz, ami hosszú távon viszi előre. Ebből könnyen lesz passzivitás, mert ha nincs elég belső energia, akkor a kényelmetlen helyzeteknél hamarabb csúszik meg, hamarabb ad le, hamarabb megy bele a megúszásba. Az ilyen sportoló sokszor külső motivációval működik, dicséretből, nyomásból, versenyhelyzetből vagy elvárásból. Ez egy darabig működhet, de amikor ezek gyengülnek, gyorsan láthatóvá válik, mennyire sérülékeny az egész rendszer.

9. Lazázós

Passzivitás és halogatás között

A Lazázós típusnál gyakran megvan a képesség, csak nincs mögötte elég stabil fegyelem. Ezért van a passzivitás és a halogatás között. Passzívvá válik azokban a helyzetekben, ahol valódi energiabefektetésre, tudatos munkára vagy kényelmetlen fejlődési lépésekre lenne szükség. A halogatás pedig sokszor úgy jelenik meg, hogy majd később kezdi el komolyabban venni, majd később figyel jobban, majd később rakja bele azt az extra munkát. Kívülről sokszor laza, magabiztos, sőt néha vagánynak is tűnik, de mélyebben nézve itt gyakran önvédelem is működik. Ha valaki nem tesz bele igazán mindent, akkor mindig megmarad a kibúvó, hogy igazából többre is képes lenne. Ez rövid távon kényelmes, hosszú távon viszont alattomosan visszafogja a fejlődést.

Miért fontos ezeket a mentális blokkokat felismerned sportolóként?

Azért, mert amíg csak annyit mondasz egy rosszabb teljesítményre, hogy „ma valahogy nem ment”, addig nincs kapaszkodód. Amikor viszont felismered, milyen mentális blokk aktiválódott benned, már egészen más szinten látod a saját működésedet. Elkezded érteni, hogy miért pont ott veszted el a fókuszt, miért bizonytalanodsz el, miért hajtod túl magad, vagy miért csúszol bele megint a megúszásba. Innen már lehet dolgozni ezekkel a mintázatokkal. Tudatosabban, célzottabban, és sokkal kevesebb felesleges önvád mellett.

A MIND.9™ modell célja pontosan ez: hogy nyelvet adjon ahhoz, amit eddig legfeljebb csak rossz napnak, gyenge fejnek vagy formaingadozásnak hívtál.

Még egy fontos dolog! Simán lehet, hogy több típus is ismerős egyszerre. Lehetsz alapvetően Túlgondoló, de tétmeccsen Túlizgulóvá válsz. Lehet, hogy szezon közben Túlhajtó vagy, aztán egy sérülés után Alulmotiváltabb vagy Hangulatfüggő állapotba csúszol. Pont ezért hasznos a modell: rugalmas, emberi, és nem dobozol be, hanem segít rálátni arra, hogyan működsz különböző helyzetekben.

*Szerzői jogok

A MIND.9™ modell és annak ábrája (infografika) saját szellemi termékem, annak felhasználása, sokszorosítása csakis előzetes engedélyemmel, illetve a forrás pontos feltüntetésével lehetséges.
Változatlan tartalommal viszont nyugodtan továbboszthatod, elküldheted másnak ezt a cikket.

Köszönöm, hogy tiszteletben tartod a munkámat!